csodafarkas agymenései

(Siklósi András levélváltása Krasnyánszky Bélával)

 

Kedves András!

Kérem, segítsen! Mit tehetünk?

A Magyar termőföldre vonatkozó külföldi földvásárlási moratórium 2011-ben járna le, ugyanakkor az Európai Unió egyik fontos bizottsága megkezdte annak tárgyalását, hogy ezt a korlátozást már 2009-ben oldják fel.

A kecskeméti Mercédesz gyár megépítéséhez felvásároltak 450 hektár kiváló minőségű termőföldet. Ezt azonban nem kisajátítással, vagy állami adásvétellel bonyolították, hanem egy magáncég közbeiktatásával.

Kérek minden nemzeti érzelmű magyart, hogy bocsássa rendelkezésemre jogi és média-kapcsolatait, hogy megakadályozhassuk ennek a rablásnak s az ehhez hasonlóknak a végrehajtását.

– Honnan lehet valakinek mobil 6,3 milliárdja az ügylet végrehajtására?

– Erkölcsös-e lebonyolítási díjként 2,26 milliárdot felszámolni az eladók felé?

– Engedhetjük-e, hogy hazánk szívéből 450 hektárt a Mercédesz konszern tulajdonosai birtokolhassanak 2009-től?

– Kell-e nekünk egy új multi, aki a verejtékes munkánkkal előállított profitot kivigye az országból?

Boldog új évet kívánva, üdvözlettel:

a Magyar Gazdák Termelő Szövetségének (MAGATESZ) elnöke, Krasnyánszky Béla

Kedves Béla!

Nem egyszerű a probléma, melyre levelében utalt. Az efféle alattomos és végső soron törvénytelen földvásárlások persze megakadályozhatók lennének, ha normális nemzeti kormányunk és országgyűlésünk, ill. hasonló szellemű önkormányzataink lennének. Sajnos a politikai vezetés fütyül a magyar gazdák érdekeire (persze minden másra is!), s a vidéket különösen mostohán kezeli. Mint ahogy korábban fillérekért (vagy legalábbis mélyen értékén alul) „privatizálta”, azaz elkótyavetyélte szinte az összes nemzeti javainkat és természeti kincseinket, valamint stratégiai ágazatainkat, most ugyanúgy a világ legjobb termőföldjeit akarja átjátszani strómanoknak, vagy idegen nagyvállalkozóknak, hogy a magyar parasztság csupán igavonó barom, bérrabszolga lehessen a saját földjén.

Az önkormányzatok pedig kényszerhelyzetben vannak, ugyanis nem kapnak elegendő központi támogatást; ezért, hogy költségvetésüket valamelyest egyensúlyban tarthassák, ráfanyalodnak, hogy eladják középületeiket, közműveiket, erdőiket, legelőiket, termőföldjeiket. Ezzel azonban igen rosszat tesznek a helyi lakosságnak, mert pillanatnyi anyagi előnyökért lényegében előre fölélik a települések jövőjét, s azokat (ill. polgáraikat) véglegesen szakadékba lökik. Nem igaz, hogy a földeladásokat nem lehet megakadályozni. Ha az egész falu a sarkára áll, ill. ha kellően szigorú és támadhatatlanul ésszerű rendeleteket hoznak az idegenek földhöz jutásának ellehetetlenítése végett (pl. csak az vehet vagy bérelhet földet, aki ott állandó lakóhellyel rendelkezik, s vállalja annak személyes megművelését stb.), máris ki lehet szűrni az ingatlan-spekulánsokat, a nagyüzemi árutermelő birtokok (kibucok?) megalapozásán mesterkedő milliárdosokat.

Sajnos Likud-párti Viktor Viktorunk aláírta az EU-ba léptetésünk előtt, hogy a termőföld is része a szabad tőkemozgásnak, ezért egyelőre olyan törvényt nem hozhatunk, ami tiltaná a külföldiek vásárlását. Viszont ennek szabotálására is kitűnő példák vannak Európában, pl. Dániát, Hollandiát, Máltát említhetném, ahol helyi rendeletekkel ügyesen elérték, hogy idegen gyakorlatilag nem szerezhet birtokot. Ám az összes ország (kivéve minket!) többé-kevésbé nehezíti a földek „tőkésítését”, s így vagy úgy óvja, támogatja kisgazdáit.

Nos, a hazai mostoha körülmények közt nem könnyű meggátolni a földek elidegenítését (legalábbis parlamenti és kormányszinten ez szinte reménytelen!), azonban a helyi önkormányzatokat megfelelően erélyes föllépéssel rá lehet bírni a földek védelmére. A gazdáknak pedig semmiképp sem szabad azokat eladni, még akkor sem, ha most veszteséges a termelés. Ugyanis pont ez a célja ezeknek a sátánfiaknak, hogy tönkretegyék a gazdáinkat (késleltetett fizetéssel, az EU-s pályázati összegek elsikkasztásával, a fölvásárlás bojkottálásával stb.), akik kétségbeesésükben gyakran megszabadulnak birtokuktól (s olykor az öngyilkosságtól sem riadnak vissza!). Most még nincs méltányos ára a földjeinknek, de néhány év múlva az 5-10-szeresére is emelkedhet. Tehát átmenetileg akár a koplalást is érdemes vállalni azért, hogy megőrizhessünk minden hektárt, mert ha megugrik az áruk, akkor már lehetetlen új parcellákat venni, még azoknak is, akik később művelni akarják, ha értelme lesz. A fundamentális cél az, hogy egy rögöt sem szabad idegeneknek átengedni, mert ha eladjuk a tulajdonunkat, nincstelen földönfutók leszünk! (Trianon előtt Erdélyben az oláh bankok igen kedvező hiteleket nyújtottak a szőrös talpú, bocskoros népségnek, akik ez által jelentős területeket vásároltak föl elszegényedett testvéreinktől.)

Magyarországot gyülevész jöttmentek, főként zsidók akarják meghódítani, bekebelezni. A szerencsétlen palesztinok sorsán lemérhetjük, mi vár ránk, ha nem leszünk észnél a következő években. Nem vagyok jogász, s ennél fogva nem ismerem pontosan a vonatkozó magyar és uniós törvényhalmazt, de azt ki merem jelenteni, hogy az ön által is említett Mercedes cég földhöz juttatása kimeríti a hazaárulás fogalmát! Ez a sötét „üzlet” aligha öregbíti a kecskemétiek jó hírét. Egyébként, ha végre rendszerváltás lesz, s bevezetjük a jogfolytonos, a Szentkorona-eszmén alapuló régi-új történelmi Alkotmányunkat, az kapásból (visszamenőleg is!) hatálytalanít minden ilyen fondorlatos szerződést. A gazdasági megszállók figyelmét pedig nyomatékosan fel kell hívnunk, hogy amennyiben rosszhiszeműen földet szereznek nálunk (másként ugyanis aligha lehet!), akkor egyszerűen elkobozzuk tőlük, mégpedig kártérítés nélkül!

Szóval, hogy vulgárisabb legyek, meg kell szorongatni a polgármesterek és önkormányzati képviselők tökeit, hogy eszükbe se jusson a nemzet utolsó értékeit elherdálni. Persze ehhez széles körű összefogás és bátor kiállás kell, mert ha hagyjuk, ezek a maffiózók némi baksisért az anyjukat is eladják. A négy kérdésére adott rövid válaszaim egyébként sorjában: becsületesen sehonnan, nem, nem és nem!

Megjegyzem, erre a veszélyre én már 20 éve (talán elsőként az országban) fölhívtam a figyelmet, sajnos csekély eredménnyel. Ma már sokan érzik, hogy baj van, viszont azóta a helyzetünk is jelentősen rosszabbodott, s még most sem látom azt, hogy földjeink megvédéséért tömegesen és szervezetten lépnének föl honfitársaink. Pedig higgyék el, sokkal könnyebb eleve megtartani csodásan termő területeinket, mint később visszaszerezni a zsiványok karmaiból!

Szerintem a határozott szándék s a rendíthetetlen (akár erőszakos!) kiállás fontosabb, mint a jogi csűrés-csavarás, ill. a kiskapuk keresgetése. (Gondoljunk csupán a Pécs melletti Zengőre telepítendő NATO-s radarállomás meghiúsítására, amit néhány civil mozgalomnak együttesen sikerült megoldani.) Azonban, hogy ebben is nagyobb biztonsággal eligazodhassanak, nekem szóló levelét s jelen válaszomat továbbítom egy derék, nemzeti érzelmű jogász ismerősömnek, aki bizonyára talál majd járható ösvényeket a paragrafusok dzsungelében is, ahol a magunkfajta átlagpolgár nehezen képes eligazodni. Továbbá levélváltásunkat az interneten is közzéteszem, hogy sokfelé eljusson. Pillanatnyilag – az ÁVH által megfigyelt, számkivetett farkasként – ennél többet aligha segíthetek.

A magam részéről szerencsét és kitartást kívánok a küzdelemhez, mivel földjeinket s egyben hazánkat bármi áron meg kell tartanunk magyarnak! Jelentkezem még az újabb fejleményekkel, de ettől függetlenül se vesztegessék a drága időt! Használják a józan eszüket, legyenek szívósak és eltökéltek! Haladéktalanul szervezzék meg magukat minden településen, építsék ki kapcsolataikat, dolgozzák ki a főbb stratégiai terveket s a végrehajtásukhoz illő rugalmas taktikát, mert holnap már késő lesz!

Üdvözlettel, 

Siklósi András

(Szeged, 2009-01-14-én)